Ugrás a tartalomra

Gibraltár motoros túra 6. rész

Végre Andalúzia!

Ébredés után derült csak ki, hogy milyen gyönyörű helyen is szálltunk meg! Izgatottan vágtunk neki a napnak, mert várt minket Andalúzia, Európa legmagasabban fekvő aszfaltozott útja a Sierra Nevadán az estét pedig már nagyon rég vár Granadában tölthettük!

Reggeli kilátással...
Reggeli kilátással...

Útba es esett a „B terv”, ahol este lebeszéltük a reggelit. Odaértünk, leültünk, kértük a reggelit.

-    Milyen reggelit? - hangzott el a váratlan kérdés.
-    Nálunk nincs is reggeli! – folytatta a felszolgáló. (mindeközben többen falatoztak már)
-    De hát este megbeszéltük?! – mondtam neki.
-    Ja, akkor már hozom is! – folytatta.

Közben az is kiderült, hogy csigát nem csak a Franciák esznek…. nyami.

Hacienda
Hacienda

Mivel hosszú volt még az út és a partmenti rész elég unalmas volt, Autovia-n kezdtünk. Feltűntek az arab feliratok az útmenti táblákon, jelezve, hogy Afrika karnyújtásnyira van. A táj még kopárabb lett, sok helyen teljesen hiányzott a növényzet és inkább kősivatagra emlékeztetett. Ahogy beértünk a hegyek közé le is hajtottam a gyorsforgalmiról és keskeny mellékutakon folytattuk az utat a Sierra Nevada felé.
A sziklákat vörös talaj váltotta fel, kísértetiesen hasonlít a táj Arizónához!

Europában ehhez foghatót még nem láttam, nagyon egyedi és utánozhatatlan, pláne ekkora méretben! Igazán különleges vidék, fel KELL írni arra a bakancslistára!!!

Két szinten is megy az út!
Két szinten is megy az út!


A Sierra Nevadára vezető út nem a megszokott magas hegyi út. Nincsenek szűk visszafordítók, sziklák és szakadékok. Széles, tempós, elnyúlt kanyarokkal. Nagyon nagyot lehet rajta menni! Kicsit hasonlít a Mont Ventoux-hoz, bár az hóferhér.

Sierra Nevada
Oda kellet volna eljutni...

Sajnos az út 2.600 méteren le van zárva egy sorompóval és gépjárművel nem lehet felmenni a 3.300 méteres magasságig. Lett volna lehetőség kikerülni a sorompót, de a nemzeti park dolgozói aktívan használták az utat és jelentős bírság járt a behajtóknak. Így igazából az Ötzaler a legmagasabb JÁRHATÓ aszfaltozott út Európában, aztán néhány méterrel alacsonyabb Col de la Bonette Provance-ban.

Keselyűk!
Keselyűk!

A bánatot érezhették a keselyűk is, mert elkezdtek felettünk körözni, így kicsit csalódottan elindultunk lefelé a hatalmas hegyről. Már felfelé is feltűnt, hogy többen állnak az út szélén kamerákkal, de sehol nincs kiírva, hogy kanyarfotó. A város parkolója – és lefelé már az út is – tele volt álcázott. Még be nem mutatott Audik, Mercik, BMW-k rótták az utakat fel és le, van amelyik kicsi utánfutót húzott maga után, amivel a károsanyagok kibocsájtását mérték. A helyi suhancok pedig lesték őket és lőtték el a fotókat, videókat.

Álcázott Mercédesz és a paparazzik
Álcázott Mercedes és a paparazzik

Lefelé többször megálltunk gyönyörködni a csodálatos látványban. A Sierra Nevadát nem veszik körbe magas hegycsúcsok s így minden irányba nagyon messze el lehet látni. Nagyon meghatározó élmény ez a hegy!!!

A granadai szállás az óvárosban volt, közel az Alhambrához. Az óvárosba csak külön engedéllyel és sorompókon át lehet csak behajtani, de nem szegte a kedvünket. Készítettem is egy kis videót a belváros szűk utcáiról és sikátorairól, bagyon hangulatos és egyedi!

Youtube videó Granada utcáiról és sikátorairól.

Kilátás az Alhambrára
Kilátás az Alhambrára a szobánkból

A szobánk ablaka az Alhambrára nyílt. Mivel időben értünk a szállásra, bele is vetettünk magunkat a kelet és nyugat furcsa egyvelegét képező városkába. Bekukkantottunk a granadai egyetemre, amit a pécsihez hasonlóan a 14. század közepén alapítottak a Mórok. Már ott leesett az állunk a mór építészet csodálatos, részletgazdag formáiban és akkor még nem is gondoltuk ezt csak pici bevezető....

Mór boltív
Mór boltív a Granadai Egyetemen (Madras)

Késő estig jártuk a szűk utcákat és szívtuk magunkba a hely szellemét és tömtük a hasunkba a finomabbnál finomabb, egzotikus ételeket (és söröket).

Erre a napra két vicces közlekedési tábla is került a gyűjteményebe: az egyik a Sierra Nevadán próbálta védeni a motorosokat a ráfutásos belesetektől a másik pedig hangsúlyozni próbálta, hogy keskeny az utcácska: 1,8 méter, fizikailag lehetetlen behajtani. Mondanom sem kell, hogy azért voltak próbálkozások….

A lefekvés is izgalommal teli volt: másnap 9-re volt belépőn az Alhambrába!!!

 

Térkép, galéria, katt a képre!